A diverzifikáció egy kockázatkezelési technika aminek a lényege, hogy egy portfólión (befektetéseink összességén) belül több különféle eszközünk/befektetésünk legyen. Ha sokféle (mondjuk 10 féle) befektetést birtoklunk, és tegyük fel hogy az egyik veszteséges, az annyira nem fáj, mintha az lett volna az egyetlen befektetésünk. Remélem ez mindenkinek magától értetődő, de nézzük meg miért fontos hogy így fektessünk be.

Miért fontos?
Ha hosszútávon gondolkodunk, hosszútávon szeretnénk növekedni, akkor fontos, hogy ne legyünk kiszolgáltatva egyetlen cég (még ha az a sajátunk is) teljesítményének. Ha az a cég ugyanis bármilyen okból kevesebbet kezd termelni, vagy talán veszteséges (és a részvényeink ezért esnek) az, így sokkal komolyabb hatással van a pénzügyi jóllétünkre. Ilyen kellemetlenségeket kezelve (mert elkerülni nehéz, inkább csak kezelni lehet), a rossz dolgok hatását csökkentendően diverzifikálunk. A világban túl sok minden befolyásol túl sok mindent ahhoz, hogy időről időre ne történjenek rossz dolgok (árfolyamcsökkenések), még ha csak átmenetileg is. Mivel mi vagyont építünk, az érdekünk, hogy a portfóliónk egyenlege a lehető legsimábban menjen felfele.

Egy egészséges portfólióban ráadásul többségben vannak a biztonságos(abb) befektetések szemben a kockázato(abb) befektetésekkel.

Mi a diverzifikáció ára?
Van egy olyan meggyőződés is, hogy “az igazán jó befektető nem diverzifikál”. Ezzel arra világítanak rá, hogy mivel sok mindenbe fektettünk, ezért egy-egy részvény nagyobb bukása minket csak enyhén érint, de ugyanúgy ha egy másik részvényünk ára hirtelen az egekig emelkedik, mi abból is kevésbé részesülünk szemben egy olyan befektetővel, akinek csak az az egy részvény tette ki az egész portfólióját.
Vannak akik úgy tartják, hogy ahelyett hogy bevásárolunk 30 féle részvényből, inkább tanulmányozzuk sokkal alaposabban őket és válasszunk ki csak egy-kettőt amelyikek szerintünk hatalmas növekedés előtt állnak. így sokkal gyorsabban tudunk növekedni. Nos ezzel csak az a gond, hogy ilyen szintre eljutni és ilyen szinten érteni a világot teljes embert kíván. Annak akinek nem ez a fő állása bizony nem lesz ennyi ideje (persze mindig vannak sikersztorik, én is ismerek olyan urat, aki a teljes munkaidős állása mellett nagyon sikeresen kereskedett az amerikai tőzsdén, de azért nem ez az általános).

Az átlagos befektető számára jobban megéri ha óvatosabban fektet be, mint az ha megpróbálja azt, amit minden aktív alap kezelője is: tartósan okosabbnak lenni a piacnál. Tanulmányok szólnak arról, hogy hosszú távon egy passzívan kezelt, megfelelően sok eszközt tartalmazó alap (alap = intézmény szintű befektetési portfólió) eredményesebb, mint az aktívan kezelt – ezért ráadásul drágább – aktív alapok.

Néhány példa:
Rengeteg féle eszközbe lehet fektetni ezért a teljesség igénye nélkül csak néhány klasszikus elemet sorolnék fel:
Részvények – azon belül is divezifikálva különböző iparágakban működő cégek részvényei között
Kötvények – különböző vállalatok és államok papírjai, amiket ha megveszel előre megállapított kamatot kapsz érte
Készpénz – bizony nem árt ha ez is van és itt most olyan készpénzre gondolok amit arra szánsz hogy majd befektesd, csak még nem találtad meg mibe (hogy ez miért jó, arról talán később)
Ingatlan – ez is termelhet bevételt, ha kiadod.

Egy portfólió annál jobb, minél több olyan termék/eszköz van benne, aminek nincs sok köze egymáshoz (annak a mértékét, hogy minek mennyi köze van valami máshoz, korrelációnak hívják). Tehát például ha kiadsz egy lakást, van kötvényed is és több részvényed, akkor attól, hogy az egyik részvényed épp veszít az értékéből, a lakóid még nem fognak elköltözni, továbbra is fizetik a bérleti díjat, és az kötvényeidért is kapod a kamatot, ráadásul egy másik fajta részvényed is emelkedik.
Ez azért van, mert átlagos esetben alacsony a korreláció az ingatlankiadás és egy konkrét részvény papírjának az értéke között.

Neked új a fogalom? Ha nem, te hogyan diverzifikálsz, milyen eszközeid vannak vagy tervezed, hogy lesznek?